2.rész

Gyerekeeeeek! Itt a 2.rész:)) Remélem jó lett, mert sokat szenvedtem vele... De ez a dal segített nekem. Ez a dal egyszerűen csodálatos! Imádom! Ez ösztönzött, hogy ezt a részt is meg kell írnom NEKTEK. Köszönöm az első feliratkozót, a több mint 100 oldalmegjelenítést, és a kommenteket valamint a pipákat is. Egyszerűen csodálatosak vagytok! Nem tudom, hogy mikor hozom a következő részt, de megpróbálom minél hamarabb. Addig is kint a 2.rész:) Jó olvasást. Xx.
UI: örülnék, ha hagynál magad után nyomot:)

Hamarosan meghallottam a csengőt, és már robogtam is le az ajtóhoz. Kinyitottam, és nem azzal vagy azokkal találtam szembe magam, akiket vártam. Egy fiú lépett be a házunkba. DE HÉJ! Ki ez a srác, és mit akar tőlünk/tőlem.
-Megkérdezhetem a neved, kedves idegen??-indultam utána, és közben megnyomtam az idegen szót egy kicsit.
-Ja. Szia. Jamey vagyok. A kocsim lerobbant, és kellene egy telefon, mivel azt otthon hagytam.
-Hát..öhm. Oké. Miért is ne?
És már nyújtottam is neki a telefonomat, mivel az volt nálam. A kezébe vette és már tárcsázta is a kocsivontatót. Miután elmagyarázta neki a címet, vissza is adta.
-Szép a házatok.
-Köszi.. Mikorra jön a vontató?
-Háromnegyed óra múlva jön csak. Addig nem maradhatnék itt?
-Ez csak természetes. Kimegyünk a kertbe??
-Még kertetek is van? Ez a ház hatalmas.
-Nem annyira nagy. Na gyere menjünk.

Kimentünk, és leültünk az egyik 'házba'. Ott elkezdtünk beszélgetni, majd arra eszméltem fel, hogy már elég későre jár. A vontató is megérkezett, én pedig még mindig a lányokra vártam. Már lassan 11 óra volt, és ők még mindig nem érkeztek meg. 20 perc múlva már nekik meséltem el mindent erről a Jameyről. Ők csak 'hú'-kat meg 'ha'-kat vetettek közbe. Nagyon meglepődöttek voltak, és szerintem örültek neki, hogy végre egy fiúval beszélgettem. Számukra ez újdonság. Fogalmam sincs, hogy miért. Nem vagyok én ufó. SZERINTEM. Na hanyagoljuk ezt a témát. Szóval ők lefürödtek, majd még beszélgettünk egy kicsit, és aztán hulla fáradtan bedőltünk az ágyba.
*Másnap reggel*
-Gyerekek! Nem vagytok éhesek?-kérdezte Perrie, miközben a szemeit dörzsölte, hogy felébredjen.
-Én még nem.-zengtük kórusban.
A nap lágyan simogatta bőröm, miközben besütött a szobámba. Mivel én nem nagyon szeretem a redőnyt, az én szobámban enyhe sötétítő függöny volt. Felpattantam az ágyból, kiválasztottam az aznapi szerelésem és elmentem gyorsan zuhanyozni. Mikor készen voltam magamra kaptam az összeállításomat.

Egy virágos ruhát vettem fel, egy hozzá illő sállal. Cipőnek egy babarózsaszín balerinacipőt választottam. És egy kék farmerkabáttal feltettem az i-re a pontot. Átfutottam a hajamon a fésűvel, feltettem egy laza sminket és már készen is voltam. Belenéztem a tükörbe, és elégedettség ült ki az arcomra. Mikor lementem a konyhába találtam egy kis cetlit. Felvettem a papírt és gyorsan átfutottam a szememmel.
"Drágám!
Apáddal elmentünk bevásárolni, és elintézni egy-két ügyet. Estére hazaérünk. Ebédet és vacsit találsz a hűtőben. Reggelit viszont magadnak kell összedobnod. Puszi: Anyu."
Szuper! Akkor mehetünk a boltba. Fél óra alatt megjártuk. Felöltöztek hihetetlen gyorsasággal, és a bolt sincs messze. Minden olyasmit beledobtunk a kosárba amiről azt gondoltuk, hogy fel tudjuk használni.
Szerintem elég sok dolgot vettünk, ahhoz képest, hogy ez csak egy egyszerű reggeli volt. Hay segített nekem összedobni a reggelinket, ami végül egy kisebb disznóólt kreált a konyhánkból. Nos, igen. Nem vagyok egy kész konyhatündér, de azért el tudok készíteni egy pár ételt. Mindenkinek jutott bőven a mi fincsi reggelinkből. Sok minden került az étkezőasztalunkra. Tea, kenyér, gyümölcsök.. Tudjátok, ilyen vitaminbomba. Eléggé sokáig ettünk, és a végén már mindenki csak elterült a saját székében.

Eldöntöttük, hogy elmegyünk vásárolni, mivel már régen is voltunk, és hiányzott mindenkinek az együtt töltött idő. 11 óra körül már az egyik ruhaboltban voltam, és éppen egy nagyon csinos ruhát nézegettem. Végül úgy döntöttem, hogy fel is fogom próbálni. Beálltam a próbafülkébe, lekaptam a rövid virágos ruhámat, és máris magamon tudtam a másikat. Annak fehér volt a felső része, és szintén virágos volt a szoknyája. Nagyon tetszett, főleg az öv, ami egybekötötte a két darabot.
-Lányok, készen vagyok!-indultam kifelé a próbafülkéből. Mikor kiléptem nem láttam a lányokat sehol sem. Felkutattam mindent, de ismétlem SEHOL sem láttam őket. Viszont sikeresen elbotlottam egy lábban.
-Szuper! Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy ki volt, de esküszöm, hogy..
-Hogy?-kérdezett vissza egy ismerős hang. Felpillantottam és megláttam Jameyt. Leguggolt mellém, és egymás arcát néztük.
-Hogy belököm egy kukába-nevettem.
-Egyedi-mondta nevetve, aztán felsegített a padlóról.
-Nem láttál errefelé pár lányt??
-Tudod, ez egy ruhabolt. Itt sok lány megfordul.
-Jajj..-forgattam meg a szemeimet-, úgy értem három lányt keresek akik itt hagytak egyes egyedül.
-Láttam 3 lányt, akik nemrég mentek el innen, és a kajálda felé vették az irányt.
-Ahaa. Na ezt még megbosszulom. De addig is kell valaki, aki megmondja, hogy hogyan áll rajtam ez a ruha. Förtelmes, vagy pont jó?
-Mivel más nincs itt a közelben, ezért majd én megmondom. Egy szót tudok mondani: szexi.
-Köszönöm a segítséget. Akkor megveszem.-Indultam vissza a fülkébe, és éreztem, hogy az arcom felveszi a piros árnyalatot. Akkor hirtelen visszahúztak.
-Megvárlak-suttogta a fülembe Jamey.-Ja, és a másik fülkéből jöttél ki.
Nem hiszem el! Ilyen béna nem lehetek! Másik fülkébe indultam el. Már a másik ruhámat passzíroztam magamra, mikor észrevettem, hogy nem tudom felhúzni a cipzárt egyedül. Hátranyúltam. Elértem, de nem tudtam felhúzni. Ilyen nincs! Én tuti nem megyek így ki. A kabátom sem takarja el.. Mi a francot tegyek?? Ekkor hirtelen kipattant egy gondolat. NEM! BIZTOS, HOGY NEM. Már így is egy szótól pirosba burkolóztam.. De nincs más választásom.
-Öhm.. Jamey-köhögtem egy hatalmasat-, segítség kellene.
-Mondd.
-Nem tudom felhúzni a cipzárt egyedül. Felhúznád?
-Persze szépségem.
Szépségem??? Nem is vagyunk együtt. Engem nem hívnak így. És akkor megéreztem puha kezeit a hátamon. Levándoroltak a cipzár aljáig, majd lassan felhúzta azt. Úgy éreztem magam, mintha kínoznának. Végül készen is lettem. Lassan megfordultam, majd megköszöntem neki. Felkaptam a kabátom, a táskám és már ott is voltam a pénztárnál, magam mögött hagyva Jameyt. Fizettem, és sietős léptekkel elhagytam az üzletet. Hallottam, hogy Jamey mögöttem lohol, próbál utolérni. Megálltam, és megfordultam.
-Miért követsz?-Ez volt az első mondat, amit ki tudtam nyögni.
-Csak kérdezni szeretnék valamit. Öhm.. Eljönnél velem vacsorázni?
Ez lesokkolt...

1.rész

Nos. Sziasztok. Itt lennék az első résszel. Örülnék pár kommentnek, pipának, vagy feliratkozónak. Na nem hadoválok tovább. Puszii. A.♥

Kezdődjön a visszaemlékezés. Minden itt kezdődött..

*2 évvel ezelőtt*

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. Azonnal fel is keltem, mivel a mai napom az nagyon fontos volt. Aznap találkoztam a barátaimmal, akiket 1 éve nem láttam. Bekullogtam a fürdőbe, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz szinte perzselte a bőrömet. Mikor végeztem, magamra csavartam egy törölközőt és beálltam a gardróbomba. Igen! Mivel én vagyok az egyetlen gyerek, ezért a szüleim elég sok mindent megvesznek nekem. Így adódik, hogy sok ruhám van.

Igyekeztem gyorsan kiválasztani a megfelelő ruhadarabokat, de ez nem ment, így ahhoz fordultam aki mindig tudja, hogy mit vegyek fel.
-Anyaaaaaaaaa!-ordítottam az emeletről az én egyetlen anyukámnak. Öt perc alatt ki is választotta az aznapi ruháimat. HIHETETLEN! Nekem ez fél óra alatt sem menne.. Na de akkor hol is tartottam? Ja igen. Gyorsan magamra kaptam a szerelésem, ami egy fekete csőnaciból és bézs színű felsőből állt. Hozzá a kedvenc Vans cipőmet, és már indulásra készen vártam a barátaimat. 10 perc múlva már egy fekete kocsiban ültem, és a találkozóhelyre tartottunk.
*2 óra múlva*
-Ez fergeteges volt! És volt ott egy srác aki végig engem bámult. Szerinted lesz valami??- informáltam izgatottan anyát, aki végig az ágyamon ült, és figyelmesen hallgatott végig.
-Kicsim, ismerd meg, és aztán áldásom rátok.
-Köszi anyu.-öleltem meg. Mindig tudod, hogy mit kell mondani.
-Kicsim, ez csak természetes.
Az én anyukám a legjobb fej a világon. Mindig tudja mit kell mondani, és hogy mikor.Na de persze aput sem hagyhatom ki. Neki mindig a kis hercegnője voltam, vagyok, és leszek. De én mindig is szerettem volna egy fiú testvért. Főképpen bátyust szerettem volna, mert akkor neki elmondhatom a bánatom, az örömöm. Biztos jó lett volna a kapcsolatunk.. Miközben ezeken gondolkoztam, lekullogtam a konyhába és elkészítettem a kedves habos cappucinomat. Furcsa egy lány vagyok. Nem szeretem a kávét, de a kávés süteményeket pedig imádom. A cappucinot meg egyenesen imádom.

Miközben ezt iszogattam gyorsan küldtem egy SMS-t a barátnőimnek, hogy pizsiparti, MA ESTE. Igen, mindent az utolsó pontra hagyok, ha hírközlésről van szó. Vagy meg sem mondom, mert elfelejtem. Na de ember vagyok. Hibázhatok, vagy nem? Átfutottam a kis üzenetet, majd megnyomtam a küldés gombot. Kb. 10 perc múlva megzáporoztak a válaszaikkal.
"Mindenképpen csajszi. Puszii M. Xx"
"Szuper. Mikorra menjek? P. x"
"Már alig várom! H. Xxx"
Nos, igen. A három úgymond legjobb barátnőm. Mindegyik lány más, és én ezt szeretem bennük a legjobban. Mindenkinek más a véleménye, az ízlése, és nekem ez tetszik. Az első SMS feladója Missy volt. Ő a 'nagyszájú' közöttünk. Mindig elmondja a véleményét, és soha nem hagyja, hogy kritizálják, vagy éppen viccet űzzenek belőle. Hosszú barna haja van, és kék szeme. Ez a párosítás mindig levesz a lábamról.  A második lány Perrie volt. ÉS NEM, NEM AZ ONE DIRECTION EGYIK TAGJÁNAK A BARÁTNŐJE. Neki hosszú, halvány vörös haja és barna szemei vannak. A harmadik csajszit Hayleynek hívják, de mi csak Haynek becézzük. Ő áll a legközelebb hozzám, és neki mondok el mindent elsőként, de a többi lány is mindent tud rólam. Ő szőke hajjal és zöld szemmel büszkélkedhet. Mire felészleltem már csak az üres poharat szorongattam a kezemben. Beletettem a mosogatógépbe és elindultam a szobám felé, de félúton megálltam, mert valami okból szédülni kezdtem. Gyorsan a korláthoz léptem, és megnyugtattam magam, hogy ez néha előfordulhat. Mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kiengedtem a tüdőmből. Mikor már jobban éreztem magam folytattam utamat a tölgyfaajtó felé. Beléptem rajta, és lehuppantam az ágyamra. Körülnéztem, és rájöttem, hogy ráférne egy kis takarítás. Összeszedtem a szemetet, és elpakoltam minden kacatot. Lezuhanyoztam és vártam a lányok érkezését...

Prológus

Ez a blog egy átlagos tiniről fog szólni, akinek az élete nem habos torta. Szerelem, bánat, öröm, csalódás és még sok-sok minden. NEM SABLONSZTORI. Senkinek sincs tökéletes élete, nemde? Félig valós, félig nem. Na akkor nem hadoválok itt tovább. Jó olvasást. Xx.

Létezik tökéletes élet? Szerintem nem. Vagy mégis? Kezdjük ott, hogy én egy átlagos 16 éves lány vagyok, akinek megadatott az az öröm, hogy csodás barátai voltak. A szüleim mindent megadtak nekem, amit csak kértem. Csak hogy ez megváltozott. A barátaim cserben hagytak miután 'depresszióba' estem. A szüleimmel eltávolodtunk egymástól, szinte minden nap veszekedünk értelmetlen dolgokon. A tanulmányaim romlani kezdtek, és én egy hatalmas gödörbe estem. De akkor jöttek emberek és segítettek felállni, és ezért örökre hálás leszek nekik. Ez az én történetem, amit most el fogok nektek mesélni.

Kezdés

Bemutatkozás

Nos sziasztok. Hát eljött az ideje, mikor én is belekezdek egy blogba. Tisztázzuk az elején: ez a blog teljesen egyedi, és nem lesznek benne sem híres sztárok, sem nevek /remélhetőleg/. Örülnék pár feliratkozónak, és kommentnek majd a Prológushoz. Még dolgozom rajta, de feltehetőleg már ma este kint lesz.
Puszii x.