1.rész

Nos. Sziasztok. Itt lennék az első résszel. Örülnék pár kommentnek, pipának, vagy feliratkozónak. Na nem hadoválok tovább. Puszii. A.♥

Kezdődjön a visszaemlékezés. Minden itt kezdődött..

*2 évvel ezelőtt*

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. Azonnal fel is keltem, mivel a mai napom az nagyon fontos volt. Aznap találkoztam a barátaimmal, akiket 1 éve nem láttam. Bekullogtam a fürdőbe, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz szinte perzselte a bőrömet. Mikor végeztem, magamra csavartam egy törölközőt és beálltam a gardróbomba. Igen! Mivel én vagyok az egyetlen gyerek, ezért a szüleim elég sok mindent megvesznek nekem. Így adódik, hogy sok ruhám van.

Igyekeztem gyorsan kiválasztani a megfelelő ruhadarabokat, de ez nem ment, így ahhoz fordultam aki mindig tudja, hogy mit vegyek fel.
-Anyaaaaaaaaa!-ordítottam az emeletről az én egyetlen anyukámnak. Öt perc alatt ki is választotta az aznapi ruháimat. HIHETETLEN! Nekem ez fél óra alatt sem menne.. Na de akkor hol is tartottam? Ja igen. Gyorsan magamra kaptam a szerelésem, ami egy fekete csőnaciból és bézs színű felsőből állt. Hozzá a kedvenc Vans cipőmet, és már indulásra készen vártam a barátaimat. 10 perc múlva már egy fekete kocsiban ültem, és a találkozóhelyre tartottunk.
*2 óra múlva*
-Ez fergeteges volt! És volt ott egy srác aki végig engem bámult. Szerinted lesz valami??- informáltam izgatottan anyát, aki végig az ágyamon ült, és figyelmesen hallgatott végig.
-Kicsim, ismerd meg, és aztán áldásom rátok.
-Köszi anyu.-öleltem meg. Mindig tudod, hogy mit kell mondani.
-Kicsim, ez csak természetes.
Az én anyukám a legjobb fej a világon. Mindig tudja mit kell mondani, és hogy mikor.Na de persze aput sem hagyhatom ki. Neki mindig a kis hercegnője voltam, vagyok, és leszek. De én mindig is szerettem volna egy fiú testvért. Főképpen bátyust szerettem volna, mert akkor neki elmondhatom a bánatom, az örömöm. Biztos jó lett volna a kapcsolatunk.. Miközben ezeken gondolkoztam, lekullogtam a konyhába és elkészítettem a kedves habos cappucinomat. Furcsa egy lány vagyok. Nem szeretem a kávét, de a kávés süteményeket pedig imádom. A cappucinot meg egyenesen imádom.

Miközben ezt iszogattam gyorsan küldtem egy SMS-t a barátnőimnek, hogy pizsiparti, MA ESTE. Igen, mindent az utolsó pontra hagyok, ha hírközlésről van szó. Vagy meg sem mondom, mert elfelejtem. Na de ember vagyok. Hibázhatok, vagy nem? Átfutottam a kis üzenetet, majd megnyomtam a küldés gombot. Kb. 10 perc múlva megzáporoztak a válaszaikkal.
"Mindenképpen csajszi. Puszii M. Xx"
"Szuper. Mikorra menjek? P. x"
"Már alig várom! H. Xxx"
Nos, igen. A három úgymond legjobb barátnőm. Mindegyik lány más, és én ezt szeretem bennük a legjobban. Mindenkinek más a véleménye, az ízlése, és nekem ez tetszik. Az első SMS feladója Missy volt. Ő a 'nagyszájú' közöttünk. Mindig elmondja a véleményét, és soha nem hagyja, hogy kritizálják, vagy éppen viccet űzzenek belőle. Hosszú barna haja van, és kék szeme. Ez a párosítás mindig levesz a lábamról.  A második lány Perrie volt. ÉS NEM, NEM AZ ONE DIRECTION EGYIK TAGJÁNAK A BARÁTNŐJE. Neki hosszú, halvány vörös haja és barna szemei vannak. A harmadik csajszit Hayleynek hívják, de mi csak Haynek becézzük. Ő áll a legközelebb hozzám, és neki mondok el mindent elsőként, de a többi lány is mindent tud rólam. Ő szőke hajjal és zöld szemmel büszkélkedhet. Mire felészleltem már csak az üres poharat szorongattam a kezemben. Beletettem a mosogatógépbe és elindultam a szobám felé, de félúton megálltam, mert valami okból szédülni kezdtem. Gyorsan a korláthoz léptem, és megnyugtattam magam, hogy ez néha előfordulhat. Mélyen beszívtam a levegőt, majd lassan kiengedtem a tüdőmből. Mikor már jobban éreztem magam folytattam utamat a tölgyfaajtó felé. Beléptem rajta, és lehuppantam az ágyamra. Körülnéztem, és rájöttem, hogy ráférne egy kis takarítás. Összeszedtem a szemetet, és elpakoltam minden kacatot. Lezuhanyoztam és vártam a lányok érkezését...